A pecsétviaszgomba felhasználási területeit, gyógyászati előnyeit a hagyományos orvoslásban, főleg a távol-keleti gyógymódokban sokkal előbb ismerték, mint amit a kémia és a biológia szerkezetre vagy hatásra vonatkozó bizonyítékai ma sejtetnek.
LeLLey (1999) és Wasser (2005) összefoglaló munkáit alapul véve foglaljuk össze a legfontosabb tényeket.
A távol-keleti országokban, elsősorban Kínában, Japánban, Koreában és Malajziában ősidők óta ismerik a pecsétviaszgombát. Főleg a kínai tradicionális gyógyászatban (TCM = Traditional Chinese Medicine kezdőbetűinek rövidítése, ma már gyakran így nevezik az írott és elektronikus forrásmunkákban, a magyar elnevezés megfelelő rövidítése: HKO) használták, erről számos cikket olvashatunk.
A halhatatlanság gombájának nevezték, több mint 4000 éve ismerik és használják. Hasonló jelentőségű, mint a ginszeng. Már a Han dinasztia idején (kereken Kr. e. 200-tól Kr. u. 200-ig) lingzhi néven említik. A dinasztia tagja, Wu császár e gombában a halhatatlanság egyik eszközét látta és ezért a palota falain belül tartotta.
A gomba jelentőségét mutatja, hogy a Yuan dinasztia időszakától (1280–1368) kezdve a gomba motívuma díszítő elemként előfordult öveken, bútorokon, festményeken, ékszereken. Az északi Songdinasztia császára, Zhenzong elrendelte, hogy a birodalomban található összes pecsétviaszgombát gyűjtsék össze. A feljegyzések szerint 10 ezer gombát sikerült összegyűjteni.
Az élet meghosszabbítására használatos gomba iránti kereslet a kínai és japán kultúrákban még hosszú ideig fennmaradt és ma is él. Az uralkodók varázslatos gyógyszerének tartották, használata sokáig a császárok kiváltsága volt. A gomba fogyasztása elősegítette a atalság, az egészség és az életerő fenntartását, meghosszabbította az életet. Mind a mai időkig megőrizte előnyeit. Világszerte elismerik értékét. Még az igen szigorú Food and Drug Administration (az Egyesült államok élelmiszerés Gyógyszerügyi Hivatala, FDA) is engedélyezte étrend-kiegészítőként való felhasználását. Kínában – ahogyan már említettük – hivatalos a gyógyszerkönyvükben.
Kiterjedt és kúraszerű alkalmazása javítja az immunrendszer működését, segít a leromlott egészségi állapotú betegek gyógyulásában, kiemelt jelentősége van a gyomor-, a vastagbél-, a májés a hasnyálmirigyrák kiegészítő kezelésében és a kemoterápia mellékhatásainak kivédésében. A nevek jelentése is a különleges hatásra utal!
A ganoderma gomba elnevezései
kínai: Lingzhi [靈芝, 灵芝, língzhī]
szellemek/istenek gombája [神芝, 神芝, shénzhī] halhatatlanok (gyógy)füve [仙草, 仙草, xiāncăo] szerencse (gyógy)fű [瑞草, 瑞草, ruìcăo]
japán: Reishi [霊芝, れいし, reishi] (a kínai karakterek japán olvasata) tízezer év gombája [万年茸, まんなんたけ, mannen-take] (ami azt jelenti, hogy aki rendszeresen fogyasztja, tízezer évig – az öröklét ázsiai megfelelője – is élhet)
szerencse gombája [幸い茸, さいわいたけ, saiwai-take] (ezt azért kapta, mert rendkívül nehéz rátalálni egy használható példányra)
majmok széke/trónja gomba [猿の腰掛, さるのこしかけ, saru-no-koshikake]
majom gomba [猿茸, ましらたけ, mashira-take] Koson (barbár unoka/unokája) szeme [胡孫眼, こそんがん, koson-gan]
koreai: Yŏngji [靈芝, 영지, yŏngji]
(a kínai karakterek koreai olvasata)
az örök ifjúság (gyógy)füve [不老草, 불로초, bulloch’o] (szó szerint: a meg nem öregedés füve)
A távol-keleti hagyományos gyógyászatban az egész termőtestet, ill. kalapot használják fel, de újabban külön gyűjtik a spórákat, mert egyes adatok szerint ezek még több hatóanyagot tartalmaznak. Nem lehet kis munka a spórák összegyűjtése és készítmények formájában való megjelenítése! Sokkal gyakoribb, hogy a vadon termő vagy a termesztett és száraz gombát megdarálják. A porított gomba közvetlenül fogyasztva, teaként elkészítve vagy kapszulákba téve adagolható. Ha kivonatot (extraktumot) készítenek belőle, akkor általában tizedannyi elegendő a hatás kifejtéséhez, mintha nyers (nem kivont) port alkalmaznának.
Az ősi, távol-keleti kultúrákban tehát valóban csodaszer volt. Ha a mai tünetés betegségnevekkel fejezzük ki sokféle alkalmazását, akkor a következőket sorolhatjuk fel: ideggyengeség (neuraszténia), hosszan tartó betegség által okozott gyengeség, álmatlanság (insomnia), étvágytalanság (anorexia), szédülés, fáradékonyság, idült májgyulladás (krónikus hepatitis), magas koleszterinszint (hiperkoleszterinémia), gombamérgezések esetén ellenszer (antidotum), koronária-szívbaj, magas vérnyomás (hipertenzió), magaslati rosszullét megelőzése, daganat, köhögéssel járó időskori légcsőhurut.
A közelmúltban végzett kínai kutatások arra irányulnak, hogy újabb bizonyítékokat szerezzenek a következő betegségek kezelésének hatékonyságára: öregedésgátlás (életkor meghosszabbítása), érelmeszesedés gátlása, vérkeringés javítása, krónikus vírusos májgyulladás, férfi szexuális funkciózavar, hiperkoleszterinémia, időskori immunműködés, kemoterápia által okozott mérgezés, kábítószer által fellépő immunszuppresszió, antikarcinogén és antitumor aktivitás, immunstimuláns hatás. érdekességként említhető meg, hogy a hagyományos kínai orvoslásban, akárcsak Japánban, a termőtest színe és íze szerint csoportosították a fontosabb hatásokat.
A reishi kék és savanyú típusa (jap. aoshiba) javítja a látást és májműködést, valamint idegnyugtató. A vörös és keserű (jap. akashiba) javítja a belső szervek működését, a memóriát, az életképességet. A sárga és édes (jap. kishiba) erősíti a lép működését, léleknyugtató. A fehér és csípős (jap. shiroshiba) javítja a tüdő működését, bátorságot és erős akaratot ad. A fekete és sós (jap. kuroshiba) védi a vesét. A bíborszínű és édes (jap. murasakishiba) erősíti a hallást, az izületeket és az izmokat, javítja a szervezet harmóniáját. Ennél jóval több variációról is olvashatunk a kínai és japán szakirodalomban.
A tápláló (nutritív) értékű vegyületcsoportok közül a pecsétviaszgomba fehérje-, zsír-, szénhidrátés rosttartalma említhető meg. E tekintetben nincs jelentős eltérés a vadon termő vagy a termesztett gombák között. A kivonási eljárások alkalmazása a nyersfehérje és a szénhidrátok feldúsulását okozzák a nyersrost rovására.
A szárazanyag %-ában kifejezett kivonat többségét (70% körül) ún. folin-pozitív (Folin-reagenssel színes és fotometriásan mérhető) anyagok (aminosavak, amino-csoportot tartalmazó vegyületek) teszik ki, a többi főként glükóz (kb. 10%), fehérje (7–8%) és szervetlen vegyület (10–11%). Utóbbi csoportból főleg a kálium-, a magnéziumés a kalciumtartalom jelentős.
A termőtestből, micéliumból és spórából eddig mintegy 400 bioaktív vegyületet mutattak ki, főleg triterpenoidokat, poliszacharidokat, nukleotidokat, szteroidokat, zsírsavakat, proteineket (peptideket) és nyomelemeket.
Bővebben lásd: A pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum). Összeáll. Dr. Szabó László Gy., Dr. Babulka Péter, Fődi Attila. [2., jav., illusztrált kiad.]. Budapest : DXN Europe Kft., 2012. 36 p. ISBN 978-963-08-3137-6