A Ganoderma lucidum életmódját tekintve fakultatív parazita. Tehát számára nem feltétlenül szükséges valamilyen gazdanövény, hanem szaprobiontaként korhadékon is megél. Mesterséges termesztésével az 1970-es években japán, kínai és malajziai kutatók jelentős sikereket értek el. A kísérletek kezdetén azt tapasztalták, hogy tápközeg szempontjából különös igénye nincs, számára a legtöbb lombos fa fűrészpora megfelelő, akárcsak a shii-take esetében. A hővel kezelt és zsákokba töltött fűrészpor-tápközeget a beoltott micélium (inokulum) közel egy hónap alatt félig átszövi, ha a zsákok le vannak zárva.
Ha ebben a stádiumban a zsákokat kinyitották és biztosították a páradús (legalább 90%-os páratartalmú) levegővel való érintkezést, valamint a legalább 25–30°C-os hőmérsékletet, akkor kb. két hónap múlva a tenyészetek termőre fordultak, megjelentek a termőtestkezdemények. 8–10 hétig növekedtek a gombák teljes, kalappal rendelkező termőtestet fejlesztve.
Malajziában a tápközegbe a fűrészporon kívül kisebb (5–10%) arányban rizsdarát és aprított citromhéjat is kevertek. Steril körülmények között, a gombával átszőtt, nedves, előzetesen főzött gabonaszemekkel (micéliummal átszőtt oltóanyag, csíra vagy inokulum) végezték a zsákokba helyezett és hőkezelt tápközeg beoltását. A hőkezelés során a táptalajt 5 órán át 95–100°C-on tartották. A beoltás után „becsírázott”
tápközeg a zsákban 2–3 hét alatt átszövődött. A lezárt zsákok kinyitásával, magas páratartalmat biztosítva, 1 hónap múlva már leszedhető termőtestek fejlődtek. A termőre fordulás akár 3 hónapig is eltarthat. A pecsétviaszgomba farönkön extenzív módon is tenyészthető. Kínában korábban sterilizálás nélkül, rövidebb-hosszabb farönkökön szaporították. Több év múlva fordultak termőre. Ez az extenzív módszer felgyorsíthatóvá vált, ha a kb. egynegyed méteres farönköket fóliába helyezve sterilizálták és ezután oltották be micéliumdarabkákkal. Az átszövődés után a farönköket függőlegesen a talajba ásták úgy, hogy a termőtest-kezdemények ne hatolhassanak a talajba. A nedves talajból viszont hasznos tápanyagokat közvetített a korhadó farönk. Ezzel a „félig intenzív” módszerrel arányos, egészséges és szép termőtesteket nyertek.
Ma már az előbb vázolt eredményekre alapozva alakultak ki a modern észak-amerikai (USA, Kanada), kínai vagy akár a DXN honlapján is olvasható malajziai intenzív technológiák. Ezek során a tápközeg (táptalaj) fő összetevője például a tölgyfa fűrészpora (80–90%), további összetevője durva gabona (pl. búza) korpa (10–20%). A megfelelő kémhatás biztosítása céljából 1–2% kalcium-karbonáttal egészíthető ki a tápközeg, továbbá serkentheti az átszövődés intenzitását kb. 1% szacharóz hozzáadása. A közeg nedvességtartalmának el kell érnie a 70%-ot. Az így összeállított táptalajt hőálló polietilén zsákokba töltik, majd vattadugóval lezárják. Ezt 15 percig 120°C-on történő hőkezelés követi. A beoltás általában főzött gabonaszem-csírával történik úgy, hogy rázatással a csírákat egyenletesen elkeverik a közeggel. Ezután az egyenletes és intenzív átszövődéshez legalább 30°C-os hőmérséklet szükséges. A folyamat nem fényigényes, akárcsak más, termeszthető gombáknál. Viszont az átszövődést követően és a dugók eltávolítása után a termőtestek képződéséhez okvetlenül szükséges az oxigént biztosító, jó levegőellátás, a szén-dioxidot eltávolító, jó szellőzés, továbbá 90–95%-os páratartalom, 20–25°C-os hőmérséklet és 200–500 lux fény. A termőidőszak alatt az optimális fénymennyiség 500–1000 lux. Ennél magasabb hőmérsékleten a termőtest vékony, deformált, rossz minőségű. A szellőztetés mértéke az intenzív termőtest-növekedés idején igen fontos, a szén-dioxid a levegőben nem lehet több 0,04–0,05%-nál. Ebben a szakaszban a légtér páratartalmát rendszeres párásítással kell biztosítani.
A termesztés idején az apró termőtest-kezdemények (primordiumok) ujjszerűek, fehéresek, egyre gyorsabban növekednek. A tönk az alapi részen színesedik, fényesedik, majd a tönk csúcsi része oldalról ízesülő kalappá szélesedik. A atal kalap széles, általában vese alakú. A szélén tovább gyarapodik, amit a fehér szín mutat. A tönk felé közeledően a felület egyre sötétebb lesz. Eleinte sárgásbarna, majd vöröslő vagy vörösbarna. éretten lakkszerűen fényes, tönkje sötétbarna. A kalap csöves termőrétege (bazidiospórákat képező himénium) halványabb, de az idősebb példányokon többé-kevésbé vastag és barnás színű. A kiszáradt, könnyű termőtest kemény, szívós állományú. Valóban olyan, mint a kihűlő és megszilárduló pecsétviasz, azonban nem törékeny. Teljesen kiszáradva is megőrzi alakját, színét és biológiai értékét! Szárazanyag-tartalma 80% körüli.
Termesztés során a tápközegben maradó tönkök jobban növekednek, mint az oxigénben gazdagabb és szén-dioxidban szegényebb légtérbe jutó példányoké. Ha nem megfelelő a páratartalom, nem képződnek vese alakú, „szabályos” kalapok, sőt el is maradhat kialakulásuk. Kedvező feltételek mellett a hosszirányú tönknövekedés helyett inkább agancsszerűen tagozódik a kalap, miközben egyre jobban terebélyesedik.
DXN vállalat ganoderma ültetvénye »
Bővebben lásd: A pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum). Összeáll. Dr. Szabó László Gy., Dr. Babulka Péter, Fődi Attila. [2., jav., illusztrált kiad.]. Budapest : DXN Europe Kft., 2012. 36 p. ISBN 978-963-08-3137-6